| Chapter 104 |
1
| Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! |
2
| A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; |
3
| A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; |
4
| A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. |
5
| Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. |
6
| Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. |
7
| Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. |
8
| Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. |
9
| Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. |
10
| A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; |
11
| Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. |
12
| Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. |
13
| A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. |
14
| A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, |
15
| És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. |
16
| Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; |
17
| A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. |
18
| A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. |
19
| Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. |
20
| Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; |
21
| Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. |
22
| Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; |
23
| Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. |
24
| Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. |
25
| Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. |
26
| Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. |
27
| Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. |
28
| Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. |
29
| Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. |
30
| Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. |
31
| Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; |
32
| A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. |
33
| Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! |
34
| Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; |
35
| Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! |