| Chapter 14 |
1
| Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, |
2
| És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. |
3
| Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. |
4
| Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned. |
5
| De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. |
6
| Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek; |
7
| Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki. |
8
| A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. |
9
| És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. |
10
| És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. |
11
| És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának. |
12
| És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. |
13
| És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. |
14
| És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. |
15
| Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. |
16
| Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. |
17
| Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. |
18
| Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. |
19
| És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. |
20
| És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. |
21
| A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. |
22
| És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. |
23
| És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. |
24
| A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. |
25
| Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. |
26
| És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. |
27
| De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! |
28
| Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. |
29
| Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. |
30
| De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! |
31
| Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? |
32
| És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél. |
33
| A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! |
34
| És általkelvén, eljutának Genezáret földére. |
35
| És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának; |
36
| És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. |